Dehény Lajos (Földeák, 1906 - Makó, 1952): Ház gémeskúttal
Olaj, vászon 30, 5 x 35, 5 cm jelzés jobbra lent: Dehény 1937
Kvalitásos festmény egy méltatlanul elfeledett festőtől.
Életrajz: Dehény Lajos művésztanár két városhoz tartozott: Makóhoz és Hódmezővásárhelyhez. Mindkét helyen polgári iskolai tanárként övezte megbecsülés. A tanári pálya mentesítette a napi megélhetési gondoktól. 1906. február 15-én születet Földeákon, ahol édesapja tanító volt. A középiskolát Makón és Szegeden végezte. Miután kitanulta Budapesten az asztalos szakmát, fölvették az Iparművészeti Főiskola jogi elődjének, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskolának esti tanfolyamára. Amint a szülők anyagi helyzete javult, sikeresen fölvételizett az iskola építőművészeti szakára. Tanára, Györgyi Dénes (1886– 1961) a magyaros építőstílus, majd a modern, egyenes vonalvezetésű és funkcionalista építészet, később a historizáló újbarokk alkalmazója volt. Dehény Lajos három év múlva bejutott a főiskola tanár- és művészképző szakára is. Atyai jó barátjával, Bánszki Tamással Földeákon 1926-ban mutatta be festményeit. 1927-ben Makón rendezett tárlatot.
1929-ben betegsége miatt ott kellett hagynia a főiskolát, hazaköltözött Makóra. A katolikus fiúpolgáriban és az ipariskolában rajzot, kézimunkát és testnevelést tanított. A Szent István Vármegyei Közkórház kápolnájának Krisztus a betegek között címmel oltárképet készített. A katolikus kör rendezvényeihez színpadi díszletterveket alkotott. Grafikái megjelentek a Makói Katolikus Tudósítóban és a Klebelsberg Kunó polgári iskola évkönyveiben. A monumentális falfestészet is foglalkoztatta. A földeáki iskolanővérek házi kápolnáját – 25. évfordulójára – saját tervei szerint kifestette. Nyilván Györgyi Dénes hatására magyaros szellemben oldotta meg feladatát.
Minden szabadidejét a művészetnek szánta, de a hivatalos elismerés sem késett. Sportpalota c. tervével elnyerte a főváros nagydíját. 1937-ben makói gyűjteményes kiállításán kiforrott művészként mutatkozott be. A monumentális festmények, színpadtervek, akvarellek, linóleummetszetek, épület, színház és mauzóleumtervek tehetségéről tanúskodtak.
A régió egyik legjelentősebb művészeti eseménye volt 1938-ban a Szegedi Képzőművészeti Egyesület és a múzeum reprezentatív kiállítása, amelyen három képpel szerepelt. Átmenetileg Munkács közelébe, Nagylucskára került, majd 1940. januárjától Hódmezővásárhelyre, ahol szintén polgári iskolában tanított. A Fekete Sas dísztermében (1941) és a kaszinóban (1943) rendezett sikeres tárlatot. 1944-ben Ősz a magyar ugaron című képét a Műcsarnok is bemutatta. 1946 decemberében lehetősége nyílt, hogy a Kálvin téri Tornyai-képtárban rendezze meg újabb kiállítását. A következő évben Budapesten, a Postások Szakszervezetének kiállításán Eljárt az idő felettünk c. képére figyeltek fel. Ezt az akvarelljét Párizsban is kiállították. Moldvay Győző a „ finom hangulatok, meghitt pillanatok költőjének” nevezte. Nyolc évi hódmezővásárhelyi tartózkodás után, 1948-ban visszajött Makóra. Egyre többet betegeskedett. 1952. március 2-án szívbillentyű-elégtelenségben halt meg.
Mintegy öt-hatszáz művet alkotott, nagyrészük vásárhelyi és makói gyűjtőkhöz került. Művészetét az Alföld, a népélet, a Maros és a Tisza ihlette. Fametszeteit a tőmondatos előadásmód jellemezte. Akvarelljei friss hatásúak, hol tiszta, világos színeket alkalmazott, hol lágyan, egymásba omló tónusokat. Kedvelte a lazúros eljárást. Maradandó alkotásai az olajfestmények. "
Nézze meg további kínálatomat is!
Jelenlegi ára: 40 000 Ft
Az aukció vége: 2017-06-24 21:53 .
Megjegyzés küldése